Leírás
Gárdonyi Géza: Titkosnapló
Közel ötven esztendeig nyugtalanította-izgatta az érdeklődők figyelmét az a vaskos kötet, melyet Gárdonyi Géza titkosírással írt. Mint rejtélyes és féltett relikviát őrizték az egri emlékmúzeumban, s mivel tartalmát, hasznát, valamint latin betűs címfelirata (a Tibetan grammar) értelmét nem ismerték, titkosnaplónak vélték s keresztelték el.
Megfejtése egyre kilátástalanabb vállalkozásnak tűnt. Az első próbálkozók – köztük neves tudósok – sorra csődöt mondottak: nem tudtak mit kezdeni a sajátos, minden korábbi hasonlótól elütő írásrendszerrel. Csak távolról hasonlított a régi magyar rovásíráshoz; egyesek asszír, ind, héber, egyiptomi elemek követhetetlen-furcsa keveredését látták benne.
De az író családtagjai is majdnem ugyanúgy találgatásokra kényszerültek, mint a rejtjeles írások szakértői. Hogy tudhatták volna, mi lappang a kalligrafikus ábrák mögött, amikor erről az író nekik sem igen beszélt! Egyik fia, József, úgy tudta s azt állította, hogy „tibeti írása (vagy ahogy a családban nevezték: tibetűii) kulcsát apja „magával vitte a sírba”.
A Gárdonyi-műveket kedvelő olvasók, kutatók, muzeológusok azonban nem akartak, nem tudtak belenyugodni ebbe. A kortársi emlékezésekhez fordultak tanácsért. Újra és újra elhangzott hát a kérdés: vajon milyen meglepetést tartogatnak a titkosírásos feljegyzések? Mert közben kiderült, hogy nem egyetlen kötetet, hanem a naplószerű füzetek, noteszek egész sorozatát kellene megfejteni – ha tudni lehetne, hol lelhetők föl ezek. S amíg a kérdések, illetve a vállvonogató, hevenyészett válaszok megfogalmazódtak, az író személyisége körül gyűrűző, tetszetős-hamis legendák furcsa epizódjává nőtt a titkosírás is – csakúgy, mint a Gárdonyi „nőgyűlöletér”, egyre zártabb-menekülőbb természetére, különc hajlamaira, misztikus elrévedezéseire, zárt spalettás és tetővilágításos szobájára utaló, felszínes híresztelések.
Igaz, tréfacsináló kedvében olykor maga az író is hozzájárult a gyanú magvainak elhintegetéséhez. Úgy hírlik, amikor már nem bírt a jólértesültségüket fitogtató riporterekkel, akik életének intim részleteiről, munkamódszeréről, terveiről, sikereinek hátteréről faggatóztak nála Egerben, és szenzációt szimatoltak minden lépésében, épp hieroglifjeivel hessegette el íróasztalától a túlságosan kíváncsi tekinteteket.
Tény, hogy egyszer egy titkosírásos jegyzetét mutatta fel beugrató magyarázatul – a záporozó kérdések megválaszolása helyett. Mécs Alajos 1921 nyarán megjelent riportjából olvashatjuk: „Már szedelőzködtünk, amikor egy kínai írással telejegyzett puha füzetet tett elénk: a naplója volt. Az első pillanatban azt hittük, hogy valaki kínai nyelvre fordította, de Gárdonyi csakhamar felvilágosított arról, hogy ez nem kínai, hanem az ő külön írása és azt rajta kívül ember elolvasni nem tudja.” Az egri múzeumban látható újságlapon az idézett részt így igazította helyre Gárdonyi: „Én ugyan nem tettem, hanem ők szemlélődtek az íróasztalomon.” Nyilván nem szerette, ha illetlenül s kéretlenül keresgéltek ott. Ellenben gyakori, kedves vendége, a Pesti Hírlap tudósítója, Porzsolt Kálmán kérésére szívesen felolvasott néhány részletet a titkosírásos munkáiból: „pár leplezetlen igazságot élő emberekről s megfigyeléseket az életről”. Porzsolt 1922 őszén (mindjárt az író halála után) közzétett, Apróságok Gárdonyiról című memoárja így kommentálta: „Galambtojás nagyságú arabeszkek egymás mellé rakva. Több füzet van így teleírva, inkább telerajzolva… Kincs volna az irodalomra, ha meg tudnák fejteni Gárdonyi hieroglifáit.”
A megfejtés végül – meglehetősen kalandos úton-módon sikerült, és ebben a kötetben olvashatók Gárdonyi „tibetűkkel” írt gondolatai, naplójegyzetei, irodalmi feljegyzései, szótanulmányai.
Egészvászon, cérnafűzött, kemény táblás, védőborítóval, 338 oldal, nagyon szép, olvasatlan példány
1500 Ft
A kötet megvásárlásával Ön az érdi Tanoda Otthon hátrányos helyzetű gyermekeit támogatja
Értékelések
Még nincsenek értékelések.